online marketing

A vártnál kissé korábban a múlthéten újabb Page Rank Export (másnéven Page Rank frissítés) történt, így most friss adatok állnak rendelkezésére a keresőoptimalizálással foglalkozóknak. Most nem produkáltak egetverő újdonságokat, egyedül annyit, hogy egyszerre volt a backlink export és pagerank export. Ennek apropójából közlöm az a staisztikát, ami alapján előre ki lehet valamelyest számolni a következő pagerank frissítést.

Ez a Page Rank Export Lista tartalmazza azokat a napokat melyeken Google Toolbar Pagerank (PR) export történt. A leghosszabb eltelt idő a toolbar PR exportolások között az alábbi Page Rank Export Lista szerint 122 nap volt (2005. október 19 és 2006. február 18.).
A Toolbar Pagerank update, a Google Directory Pagerank update, és a Backlink update fogalmak ezen az oldalon a nemzeközi névkonvenciókat követve Toolbar Pagerank Export, Google Directory Pagerank Export, és Backlink Export néven fognak szerepelni ezen az oldalon.

Igyekszem jobban megvilágítani mi is történik, amikor ez a három folyamat beindul. Fontos leszögezni, hogy tulajdonképen exportálási folyamatról beszélünk nem frissítésről. A frissítés (update) szó fenn van tartva az algoritmus frissítésekre (Algorithm Updates) melyek változásokat okoznak a természetes találati lista sorrendjére.
A Toolbar Pagerank, Google Directory Pagerank, és a Backlink exports nem okoz változást a természetes találatok sorrendjére.

Page Rank Export Table Definíciók

TBPR Export: Toolbar PageRank Export - a valódi PR exportálása a Toolbar PR 11 egységes skájára. A TBPR Exportot nem hívjuk többet félrevezetően PR update-nek, mivel a Real PR folyamatosan frissítve és a Toolbar PR változása csupán az adatok exportálsát jelenti.
GDPR Export: Google Directory Export - a valódi PR exportálása a Google Directory 8 egységes skálájára. A nemeztközi javaslatok alapján ezt nem hívjuk többet PR update-nek, mivel a valódi PR folyamatosan frissítve és a Google directory PR áltozása csupán az adatok exportálsát jelenti.
BL Export: Backlink Export - ezt a számot így tudjuk megnézni a Google-ben:link:www.domain.tld
Ezt sem nevezzük a BL update-nek mivel a backlinkek folyamatosan frissítve vannak és a látható BL változása csupán azt jelzi, hogy exportálás történt.
Algo Update (Algorithm Update): A komolyabb frissítések nevezik így, mely a találati sorrend változását hozza magával.
TB Program Version Change: Toolbar Program verzió változás - ez a szoftver jelzi ki a PR-et.
Nap: a toolbar PR exportálások között eltelt napok.

Page Rank Export Lista

2008. február 26. - TBPR Export: Toolbar Pagerank Export.
2008. január 10. - TBPR Export: Toolbar Pagerank Export.
2007. október 28. - TBPR Export: Toolbar Pagerank Export.
2007. április 30. - TBPR Export: Toolbar Pagerank Export.
2007. január 25. - Algorithm Update: algoritmus fejlesztés (Google Bomba hatás csökkentése miatt.)
2007. január 25. - TBPR Export: Toolbar Pagerank Export.
2007. január 10. - TBPR & BL Export: Toolbar Pagerank & BL Export.
2006. szeptember 28. - TBPR & BL Export: Toolbar Pagerank & BL Export.
2006. július 13. - TBPR & BL Export: Toolbar Pagerank & BL Export.
2006. április 5. - TBPR Export: Toolbar Pagerank Export.
2006. március 28. - TB Program Update: Google toolbar frissítés (v 2.0f) a Firefox böngészőnek.
2006. február 18. - TBPR & BL Export: Toolbar Pagerank & BackLink Export.
2006. március 30 TB Program Update: Google elindította az új toolbart (v 4.0.513.2948 Beta) az Internet Explorer számára.
2006. január 4 és március 27 között - infrastruktúra fejlesztés.
2006. január 4. Update - BigDaddy

Keresőoptimalizálási ellenőrző lista

Sokat foglalkoztam mostanában egy weboldalam kereső optimalzásával, különböző ellenőrző listákat készítettem e munkám során. Célszerűen tartottam most ezeket összevonni, hogy a következő alkalommal, amikor át kell néznem megkönnyítsem a dolgomat egy lista, amin csak végig kell haladnom. Remélem másoknak is hasznos lehet!

Kulcsszavak el elhelyezése

A title tagben is szerepel.
URL-ben, kötöjelekkel elválasztva.
Fájl nevekben is előfordul.
Sűrűn előfordul a szövegben is.
H1, H2, H3-ban is szerepel.
A dokumentum ezzel a szóval kezdődik.
ALT tag-ben is szerepel.
Meta tag-ben is szerepel.
Kövérrel kell szedni a lényeget.

Heading

Fontos, hogy az oldalon használjunk H1, H2, H3 … headingeket, ne legyen minden H1. Ennek türköznie kell a site szerkezetét.

Képek

Minden képhez tartozon kulcsszógazdag alt leírás. Az alt spammelés (amikor csak egy halom kucsszó van az alt-ban) súlyos hiba.
Úgy kell a leírást elkészíteni, hogy segítséget nyújtson annak, aki nem tudja a képet megjeleníteni, vagy megnézni.
A leírás ne legyen túl hosszú, ha nem fér be a kép helyére, akkor valószínűleg már túl nagy.
Az egyetlen kivétel a fejlécben szereplő logó. Ha ide csak annyit írnánk az alt szövegbe, hogy „logó”, azzal nem segítenénk a látogatóknak. Ide nyugodtan írjuk be az oldalhoz tartozó description szöveget

Linkek

Anchor szöveg a bejövő linken, ebben is legyen kulcszó.
Ha lehetséges kink hasonló témájú oldalról.
Ha lehetséges link .edu and .gov site-okról.
Anchor text a belső linkeken, ebben is legyen kulcszó.
Nincsen túl sok kimenő link, max 100 link lehet egy oldalon belül. Ha például a sitemap-ra ennél több kellene, akkor tegyünk bele lapozási lehetőséget.
Nem mutat link „rossz” oldalakra. Ilyen például illegális tartalmak, Google.ből kizárt oldalak, linkfarmok stb.
Az oldal url-jei így nézzenek ki: domain.com/kulcszo-kulcszo-..-
Kell link title mindenhova.

Meta tag-ek

Description Meta Tag van.
Keywords Meta Tag van.
Robots Tag van.
Charset sor van.
Refresh metatag tilos!

Title tag-ek

Precíz, kb. 7 szavas kulcszógazdag leírást kell készíteni.
Ne használjunk stop szavakat (és, az, hogy etc.) a title-ben. Ezzel csak a helyet pazaroljuk.
Jegyezzük meg, hogy minden oldalnak lehet (és kell), hogy egyedi title-je legyen.

Tartalmi szempontok

Egyedi tartalom.
Gyakori frissítés.
Hibátlan kód.
Nincsen láthatatlan szöveg.
Nincsen doorway oldal (http://hu.spam.wikia.com/wiki/Doorway_oldalak ).
Nincsen duplikált tartalom.
Nagy tartalom.

Egyéb SEO faktorok

Elérhető minden fontosabb böngészővel és felolvasószoftverrel is.
Van sitemap, benne elérhető az összes oldal közvetlenül.
A szövegméret beállítható, van nyomtatési verzió.
Site életkor: minél több, annál jobb.
Top-level domain, ezen belül is .edu, .gov, majd a .com, és .org a legjobb. A .ws, .biz, .info nem olyan jó.
Jó minőségi hosting (nincs üzemszünet és gyors).
Nincs flash, splash, animált gif, Java és hasonlók.
Nincs reklám, ha nem muszáj.
Külső CSS-ben tároljuk a stílusinformációt.
Igen hasznos egy-egy link DMOZ-ból ésYahoo directory-ból.
A letölthető fájlokat közel kell rakni a gyökérhez. Ha nem akarjuk, hogy beszkennelje a Google, akkor tiltsuk ezt le a robots.txt-vel. Ellenekező esetben csináljunk olyan PDF-et, ami könnyen szkennelhető.
Egyedi új, friss IP-t kell kérni az új oldalhoz – lehet hogy az IP címen már volt példéul spam tevékenység, így feketelistás lehet.

Barangolunk az Interneten és hirtelen olyan oldalra bukkanunk, amely mintha mindig is ránk várt volna. Tudja milyen filmet néztünk legutóbb, de azt is, hogy milyen könyvet fogunk olvasni a jövő héten. Kolaboratív szűrés (collaborative filtering) az ízlésfüggő termékek (tasty product) értékesítése az Internetre költöztethető, sőt növelhető az értékesítés volumene is.

A marketingesek mostanság a sztereotipizálás finom játékát játsszák. Előre meghatározott fogyasztói csoportok halmazát hozzák létre (középosztálybeli, jól kereső fiatal karrierista, belvárosi, munkásosztálybeli, vidéki vallásos stb), mindenkit besolrolva valamalyik kategóriába. A kollaboratív szűrés ezzel ellentétben a múltbeli választásainkra összpontosít és nem arra, hogy a csoport, ahová besoroltak milyen általános jellemzőkkel rendelkezik, mivel a valóságban a régi, demográfiai és pszichográfiai adatok nem helyettesíthetik a fogysztói preferenciál ismeretét.

A kollaboratív szűrés nélkül más választja ki helyettünk a rádióban játszott dalokat, vagy az újságban megjelent cikkeket. Egy szerkesztő, vagy egy marketingszakember kényére-kedvére vagyunk kiszolgáltatva. Ám a nagyvállalatok marketingszekemberei elvesztették a kapcsolatot a tömeggel a tömegmarketing megjelenésével, hiszen az általános reklám nem szólítja meg azokat, akik elütnek az átlagtól. Az ügyfélkapcsolat menedzsment szoftverek (CRM -Customer relationship management) lehetővé teszik, hogy a személyre szabott (one to one) marketing kialakítását. E felfogás szerint a vevőket egyénenként kezeljük oly módon, hogy nyomon követjük és megjegyezzük az eddig választásait és így az egyéni igényeinek megfelelő terméket ajánlhatunk számukra.
A vásárló preferenciák azonban nem csak az egyes vevők ízlését tükrözik, hanem egyben létrehozzák a legközelebbi szomszédok kialakításához szükséges adatok halmazát is.

Tanulmányozva, hogy a vevők mennyi időt töltenek az egyes weboldalakon meghatározhatjuk, hogy mutatott-e érdeklődést az adott téma iránt. A vásárlók böngészése nagyon árulkodó: rákattintott a termékre?, megveszi?, tudomást sem vesz róla?

Ha már egy adott fogyasztói populációra vonatkozó értékelések egész halmazával rendelkezünk, akkor kezdetét veheti a személyre szabott ajánlatok gyártása. Ekkor elővesszük az illető összes eddigi preferenciáit (azaz a profilját) és egybevetjük más felhasználókéval. A profil összehasonlítása történhet korrelációs, illetve átfedési adatokból is. Olyan embereket keresünk, melyeknél az átfedés és a korreláció is magas, mert ez azt jelenti, hogy egy véleményen vagyunk, tehát ők lesznek a legközelebbi szomszédaink. Átlagoljuk egy adott olyan termékre való értékelésüket, melyet még nem ismerek és már meg is tudjuk jósolni, hogy miként tetszene nekem. A valóságban persze ehhez bonyolúlt matematikai műveletek sorozatára van szükség, de akkor is ez a lényeg.

Kollaboratív szűrés során a honlap látogatókat választási lehetőségek elé állítjuk, így a természetes interakciók során visszajelzéseket tud adni explicit értékelések formájában. A vásárlópreferencia adatok elemzése és automatizált megtanulása során progresszív értéket tudunk adni, mely a vásárlói lojalitás növekedéséhez és a konkurensek által történi ügyfél elcsábítás megakadályozásához jelent egy új szemléletű megoldást

Mi is az a sitelink?

Kezdjük egy érdekes példával. A Google-ben keressünk rá az „apple” szóra. Ha a legelső találatot megnézzük, akkor a főoldalra mutató találat (Apple Magyarországi Képviselet) alatt fogunk látni 4 darab nem főoldalra mutató linket is: Bolt, Hardver, Ipod, Mac, MacBook Pro, Choose a MacBook, Üzlet, Szoftver. Ezt nevezzük sitelinknek, erről szól a bejegyzés.

Kattints az alábbi képre! Bekarikáztam rajta a sitelinket.

Tehát a Google találati listában szereplő találatok alatti linkeket sitelink-nek nevezzük. Ez arra való, hogy segítsen navigálni az adott oldalon.

Hogyan készül a sitelink?

A Google elemzi a weboldalak link struktúráját, hogy a találatokba beillesztve ezeket a plusz linkeket könnyebbé tegye a látogatóknak az információ szerzést. A rendszer csak olyan találatokat jelenít meg, melyek hasznosak a felhasználóknak. Ha weboldal struktúrája nem engedi a sitelink algoritmus lefutását az oldalon, vagy úgy véli, hogy az adott oldalhoz és keresési kulcsszohoz nem társítható releváns sitelink, úgy nem lesznek megjelenítve a találatok között. Jelenleg a sitelink rendszer teljesen automatizált, ám folyamatos fejlesztés alatt van. Például tervezik, hogy később a Google Webmaster fiók segítségével bevonják a webmestereket is. Szerintem innentől lesz igazán izgalmas a dolog.

Hogyan tudom elérni, hogy az én weboldalamhoz is legyen sitelink?

Mivel a sitelink a weboldal szerekezeti felépítésétől függ, ezért hatással vagyunk rá. Általában a weboldal fő kategóriája szokott a Google találati oldalon (SERP) visszaköszönni ránk. Ez a főkategória lehet a Rólunk oldal, Kapcsolat, Termékek stb. Ha a cégnek 4-8 terméke van, akkor az is kiváló lehet sitelinknek. Hogy a Google ezt fel is ismerje a legjobb, ha ezeket a fontosabb oldalakat kétszer linkeljuk be minden oldalról. Például ezt a weboldalak többsége úgy oldja meg (az Apple például más taktikát követ), hogy a egyrészt a baloldali menüből, másrészt a láblécből is mutat link oda.

Itt van egy példa, hogy hogyan lehet linkeket rakni a láblécbe:
Termék 1 | Termék 2 | Termék 3 | Rólunk | Kapcsolat

Észre kell venni, hogy mindegyik oldal között van egy függőleges elválasztó vonal, ez nagyon gyakori megoldás. Ha szükséges a lábléc lehet akér duplasoros is, hogy kiférjen mindegyik (maximum nyolc darab) oldal linkje rá. Ezekre a linkekre az általános SEO szabályok ugyanúgy érvényesek.

Kitörő gyermeki lelkesedéssel indítottam el a vadonatúj Outlook 2007 programomat. Bíztam benne, hogy ez a verzió már kinőtte a gyermekbetegségeit. De nem. Erről szól a bejegyzésem.
Az eddig használt levélsablonok gyakorlatilag teljesen használhatatlanná váltak, mivel a formázások másként jelennek. Hogy miért? Valamilyen érthetelen csillagközi összeesküvés következtében az Outlook 2007-be a Microsoft Word szövegszerkesztő legendásan használhatatlan HTML megjelenítő motorját rakták bele.. és mi lett az eredmény? Egy csillogó-villogó, ám kiszámíthatalan módon működő levelezőkliens.

Az alábbi formázástípusok elvesznek az oldal e-mailként való küldésekor, ezért ennek elkerülése érdekében szükség lehet a HTML forráskód módosítására:

- Animált GIF-képek: Az animált GIF-képek elveszítik animált jellegüket, és statikus képekké válnak.
- Szöveg körüli margók: A szövegdobozokban beállított margók mérete nulla lesz.
- Betűköz és méretezés: Minden különleges karakterköz (Formátum menü Térköz és pozíció parancs) normál értékre tér vissza.
- Egyes betűtípus-effektusok: A Körvonalas, Árnyékolt, Domború vagy Vésett formázású szöveg elveszíti formázását.
- Aláhúzott stílusok: Minden aláhúzott stílus egyszeres aláhúzássá válik.
- Sorköz a bekezdések előtt és után: A vízszintes díszítővonalakhoz megadott minden pontos térköz elveszik. Az oldal e-mailben való küldésekor a vízszintes díszítővonalakhoz megadott alapértelmezett térköz optimalizálva lesz a képernyőn való megjelenítésre.
- Sorstílus a vízszintes díszítővonalakhoz: A vízszintes díszítővonal-stílusok egyszeres vonalakká válnak.
- A szöveg vagy táblázat oldalon való elhelyezésétől függően a szomszédos objektumok enyhén elcsúszhatnak.

Hát… nekem legjobban a padding hiánya és az animált gif sima gif-fé alakítása fáj. (Mi lesz a e-mailbe beágyazott reklámbannerekkel? Hm?) Van akinek mondjuk a background image fog nagyon hiányozni. A background image már csak csatolásként látható az Outlook 2007-ben, míg minden más levelező megérti, hogy ez is csak egy bekódolt kép, és annak rendje és módja szerint megjeleníti - de az Outlook ebben is más. Akárhogyis, de a többi levelezőben jól jelennek meg a levelek, szóval ha a nagyon nagy átlag nem ezt produkálja, akkor ezt nem úgy hívjuk, hogy visszalépés?

De legyünk csak óvatosak..
De legyünk csak óvatosak, ki tudja milyen kis apró meglepetéseket rejteget kedvenc még levelezőkliensünk. A munkám során használt verzió például bármikor képes mozgásképtelen agyhalottá válni akár egy három kilobájtos levél megnyitásától, naponta többször is magába zuhan. Ilyenkor nem érdemes zavarni, biztos elmélyülten töpreng a világ dolgain, hogy 2143-ban az összes Outlook egyszerre kiáltson fel: 42! Jó hát lassúnak lassú. Optimista hozzáállásom mondatta vele, nyugi lesz ez még jobb is.

Alternatíva

Alternatívának persze ott van a Thunderbird, magáncélra én is ezt használom. Vállalati alkalmazásra azonban alkalmatlan sajnos. Amíg nem lehet beállítani, hogy semmiképpen se küldjön UTF-8-as leveleket hanem küldjön mindenképp valami egyszerűbb kódolásban, amit Outlook is megesz, addig nem lehet áttérni vállalati környezetben a Thunderbird-re. Ameddig nem térnek át vállalati környezeten a Thunderbird-re, addig probléma, hogy nem lehet letiltani az UTF-8 as leveleket. (Megj.: Hasonló hiba jött elő Thunderbird csatolt fájlneveknél is. Utólag kiderült, hogy az Outlook egy régebbi RFC-t használ és emiatt hitte mindenki, hogy szórakozásból nevezem el ATT00-nak a csatolmányokat. Itt a Thunderbird-öt kellet visszabutítanom, hogy az Outlook jól lássa a fájlneveket.)

Mi lenne a megoldás? Engedni kéne az UTF-8 as levelek letiltását.

Csakhogy a Mozilla Alapítvány ‘elkötelezte magát a szabványok mellett’, nem akarnak egy levelet sem másban küldeni mint UTF-8, ha annak a levélnek szüksége van rá, szóval ilyen opció nem lesz. Tehát csak akkor fog elterjedni a Thunderbird vállalati környezetben, ha előbb az MS kijön egy újabb UTF-8-as levelezővel, és mindenki azt fogja használni, csakhogy 1) ilyen nem lesz, 2) vagy ha igen, mire elterjed, már nem is tudják az emberek mi az hogy e-mail.

Ja, és hogy mennyire gyakran előjönnek az UTF-8-as levelek: Word-ből kimásolsz egy euro-szimbólumot tartalmazó szöveget, és egyből kell az UTF-8.

Én azért Thunderbird-öt használok, de minden alkalommal megkeresem azokat a karaktereket, ami miatt UTF-8 kell. Ez elég idegesítő, még ha binary search-et alkalmazol, akkor is: vajon a levél első fele miatt kell UTF-8? nem. A második fele miatt? Nem. Tehát mindakettő felében van spec karakter. Szuper…

Ja, vagy méggyakrabban akkor kell, ha válaszolsz egy ISO-8859-1-es kódolású levélre, amiben kalapos ő-k voltak hosszú ő-k helyett. Te persze jó kódolást használsz, viszont a két ő nem fér el egymás mellett egy kódolásban sem… És ez még csak nem is vállalati felhasználás, hanem otthoni, és máris probléma.

Még egy érv a Thunderbird mellett

Természetesen mindez pro és kontra, előnyök és hátrányok, nincs abszolút győztes, csak szempontok vannak. Számomra a HTML megjelenítés, a karakterkódolás, a gyakori kifagyás mellett külön szenvedést okoz az IMAP folderek használata. Ennek igazából egy fő oka van, mégpedig az, hogy az Outlook IMAP kezelése közel nem annyria kiforrott mint a Thunderbirdé.

Másfél éve eljutottam arra a pontra, hogy rájöjjek - a POP3 közel nem megoldás. Szinkronizálni akartam a különböző gépimen kapott/kreált leveleket, feladatokat, találkozókat, stb. Jobb híjján mindig elküldtem újra és újra az e-maileimet, hogy ne felejtsem el elővenni, ha akutális lesz.
Ekkor jött az IMAP, mint valami lehetséges alternatíva a problémámra. (Legalábbis egy részére.) A levelezés problémájának megoldása fontos, az nem állapot, hogy mondjuk csak otthon töltöm le POP3-mal a leveleket a szerverről, a bentin meg fenthagyom, mert otthon és a gyárin is readeltre kell tenni a leveleket meg ugyanúgy elosztani ésatöbbi.
IMAP-et használni Outlook alatt vicces. Egyrészt a IMAP foldert nem lehet a személyes mappámba importálni, külön accountként mutatja mindenképpen, a folderek offline mentéséhez is nyakig kell turkálni a menüpontokban és még a filterek beállítása is körülményes. Nem is beszélve arról, hogy az Outlook új-üzenet jelzője hajlamos beragadni és 0 új üzenet esetén is kint hagyja az notfier ikont a taskbaron. Ez nem jó.
A Thunderbird ezzel szemben IMAP-ben nagyon penge. Tölti, megjelöli, elpakolja, szűri, ahogy kell. Igazából teljesen rendben van, pakkra tudom nézni a sourceokat, a kontakt listája és a külső plaginként üzemelő naptár is elég használható, bár néhol kő primitív. Mégis, az IMAP kezelése hibátlanul működik.

Mi a BluePages?

A BluePages egy tudatosan szerkesztett, meghatározott fogyasztói körnek Bluetooth technológiával mobilra továbbított, célzott üzenettípus. Tartalmi gazdagságában és összhatásában egyedülálló kommunikációs megoldás, amely multimédiás összhatást gyakorol a fogyasztókra. Letölthető, elvihető, vásárlási döntések meghozatalához segítségül hívható digitális, mobil hirdetési forma.

A fővárosban több helyen van olyan utcai hirdetőtábla, amely bluetooth kapcsolaton multimédiás tartalmakat lök át a készülékeinkre. A rendszer elég agresszív, amikor először találkoztam vele a telefonomat vette célba.
Végül engedélyeztem a letöltést, így sikerült megszereznem a Red Hot Chili Pepperstől a Californication tizenöt másodperces részletét, egy Kelly Clarkson nevű valakitől egy rohadtul idegesítő ~~szar~~ zenét, Kelly Jones fényképét, meg egy txt formátumú hírt a Stereophonics nevű zenekarról. Egyetlen kérdés motoszkált a fejemben: Mire jó ez?

A Californication egyrészt nem aktuális sláger, másrészt a részlet a szám közepéről van kivágva, harmadrészt egyik tartalomról sem derül ki, hogy mi a francot akarnak vele. Ki forgalmazza a számot? Megvehető mobilról? Mennyibe kerül? Mihez kezdjek ezzel a hírrel? Hol olvashatok többet róluk, vagy más zenei híreket hol szerezhetek? Ennek így semmi értelme, fölöslegesen zaklatják az embereket üzenetekkel. Kéremkapcsojjákki.

Persze bekapcsolt Bluetooth-szal nem mászkál alapból az ember, hacsak nem mobil netezik útközben. De akkor meg párosítsa jelszóval az eszközöket és semmi mást nem engedélyezzen. Hogy miért? Mert a palátokra is szépen ki van írva, hogy tartsam bekapcsolva a mobilt, oszt húdejólesznekm, küldenek híreket, csengőhangot, bigyót. Persze az oldaluk wapon elég olvashatatlan, valamint 3 napig ugyanaz a hír jön, de érdekességnek jó. Már akinek.

Viszont… ha valaki hackelni akar, akkor 20 méterrel odébb csinál egy ugyanilyen nevezetű jeladót, majd aztán attól szépen mindent el fognak fogadni a telefonok… vírust, spyware-t, keyloggert, bármit. Izgalmasan hangzik, nem? Emberek, ez biztonsági rés, nem hagyjuk bekapcsolva a Bluetooth-t soha!

A Microsoft az Apple cég operációs rendszerének alapötletét felhasználva kezdte el kifejleszteni az ablaktechnikán alapuló rendszerét, a Windows-t. A rendszer a DOS után forradalmian újnak számított, sikere pedig a konkurenciához képest alacsony árában volt keresendő. Az 1.0-ás után a 3.0-ás rendszer megjelenése jelentett igazán nagy durranást, amikor a konkurens cég majdnem csődbe is ment. Úgy tíz évvel ezelőtt találkoztam először vele a Macintosh-sal. Talán másképp alakulnak kicsit a dolgok, ha az első élményem nem a már akkor is elavultnak számító OS 7-hez kötődik. Ekkor még képtelnek voltak a preemtive multi-tasking bevezetésére, illetve egy normális kernel megírására. És igazából most is képtelenek erre, ahelyett inkább egy csapattal kifejlesztették nyíltforrású ingyenes cuccokból a MacOS X kernelt, a Darwin-t. Mindenesetre már ránézésre is rossznak tűnt az egész rendszer, sőt ezt a gépet bemutató tulajdonos is alámasztotta az - ma már tudom - elképesztő dilletantizmusával. Egy sereg dologban viszont irányt mutattak a Macek, ilyen volt a TrueType és egyáltalán, a vektorfontok támogatása, a teljes körű Plug and Play, amikor PC-n még vígan IRQ-kat és DMA-kat állítgattunk, a teljesen “objektumorientált” desktop megközelítés (driver telepítése annyi, hogy az ikonját belevonszolod a System folderbe), peer-to-peer networking kb. nyolc kattintással akkor, amikor PC-n a legjobb alternatíva a NetwareLite vagy a Novell DOS volt, ergonomikus billentyűzet, több monitor egyidejű támogatása és még sorolhatnám.

Az Alma hanyatlása nagyjából a Windows, elsősorban a Windows 95 elterjedésével párhuzamosan kezdődött: attól kezdve, hogy x86-ra is megjelent egy aránylag könnyen kezelhető operációs rendszer, óriási piac nyílt meg a hardver- és szoftvergyártók számára egyaránt, ennek köszönhetően ez a platform nagyságrendekkel gyorsabban tudott fejlődni, míg a Mac mindig is egy zárt beszállítói körrel rendelkező, belterjes környezet volt, ami nem épp kedvező talaj az innováció számára. Ekkor persze már keményvonalas Windows 3.1 függő voltam sajnos, így nem is foglalkoztam többet az OS-sel, nem is emlékeztem már rá. Az OS 8-9 sorozatok a maguk idejében elég erőteljesen jelezték az Alma lejtmenetét, így nem is baj, hogy kimaradtam belőle.
Mac OS 7

Szépen lassan, de eltelt az a tíz év. Használtam ezalatt Win 3.1-et, ami csupán egy DOS operációs rendszer alatt futó grafikus felhasználói felület volt. Majd jött 1995 után a Windows 95. A 96-ban kiadott Win 95 Second Edition emlékszem szinte teljesen beszerezhetetlen volt, így ez kimaradt az életemből. Valami azt súgja, igazából nem vesztettem ezzel semmit. 1998-ban megkaptam a Windows 98-amat, majd 99-ben a Win 98 SE-t. Ezek csodálatos évek voltak, éveztem hogy lépést tartok a korral. Az ezredfordulón dedütált a Windows Millenium, nyilván én se hagyhattam ki. Egyébként szerintem ez volt a legjobban sikerült verzió, furcsa érzés visszagondolni, hogy 16 MB RAM-mal is megelégedett.. Nem sokkal később átálltam a Windows 2000-re. Igazából innen kezdődtek a problémák. valószínűleg nem csak a rendszer hibái miatt, hanem mert kezdtett zavaró lenni egy-két dolog, ahogy egyre jobban értettem a gépekhez.

Sosem értettem például, hogy miért indulnak el maguktól bizonyos segédprogramok, amiket nem kértem erre. De nem zavart a dolog a rendszerkonfigurációs segédprogrammal hetente rendet raktam. Majd egyre többet kellett vírusírtanom, végül folyamatosan futnia kellett a védőprogramnak, ha nem akartam, hogy összeomoljon a rendszer. Sebaj gondoltam, biztos ez is normális. Idővel persze elegem lett a 35-40 másodperces Alt-TAB várakozásokból, a teljesen váratlanul leálló, csak kikapcsolással újra indítható Windows-ból, ás az “Ismeretelen hibát észleltünk, dobj egy mailt a Microsoft-nak” képernyőkből. De nyilván én vagyok a hibás gondoltam, így inkább képeztem magam, hogy jobb user legyek.

2001-ben jött Windows XP (2001) (Experience; XP). Vártam már, mint a megváltót. Biztosak voltunk benne, hogy meghallgattattak imáink és ennek eredményeképpen a redmondi cég megajándékoz minket egy használható csodával. Hiszen a nevében is benne van, élményt igértek nekünk. Hát meg is kaptuk szépen. Rutinná vált, hogy egy óvatlan telepítés után néhány programot újra kell telepíteni, mert valami dll-t felülírt amit nem kellet volna… ja - és igazából ezen már csak nevetni lehet - újra is kell ilyenkor indítani. Különösen azt szeretem, amikor kis frissítésnek aposztrofálják a nagy biztonsági hibák javítását az újabb és újabb javítócsomagokban.

Az OSX új alapokra (a fentebb már említett Darwin) épülő és egészen tűrhető fejlesztés, néhány nagyon előremutató és jól használható megoldással, mint pl. a Spotlight, az asszociatív mappák, vagy a GUI sok újítása (futó alkalmazások snapshot nézete stb.), vagy a kedvencem, az Exposé. A stabilitásával kapcsolatban pedig nem nagyon hallok panaszt. Néhol valóban szájbarágós és gyermeteg a megközelítés, amit megvalósít, de a marketingfókusz mindig is a számítástechnikát szükséges rossznak tartó felsőközéposztálybeli sznobok csoportja volt, míg az “IBM kompatibilis” PC más irányból, a kockafejű bitbuherálók világából indult, és onnan fejlődött egyre felhasználóbarátabb eszközzé.

A mai napon feltölttem az összes londoni út során készült képet. Jó képnézegetést mindenkinek!

(Megjegyzés: az első néhány kép brüsszeli, ill. calais-i. A képek megnézéséhez kattints a telefonfülkére, vagy ide.)

Könnyű nyáresti kikapcsolódásként megnéztem nemrég a Majdnem híres című filmet. Őszíntén bevallom, nem vártam túl sokat tőle - nem is vagyok annyira oda a 70-es évekért - de igen kellemesen csalódtam. Korkép (és kórkép) a rockzenészekről, turnékról, árad a képsorokból a rockandroll-feeling, szóval ajánlom mindenkinek ezt a filmet.

Főszereplők: Francis McDormand, Patrick Fugit, Billy Crudup, Kate Hudson, Philip Seymour Hoffman, Jason Lee és Anna Paquin

Írta és rendezte: Cameron Crowe

Majdnem Híres Almost Famous 2000

A Majdnem Híres film formájában igyekszik meglovagolni azt a divatáramlatot, amely mostanság a ‘70-es éveket favorizálja, és be is jön ez a próbálkozás, mert ez a film pár perc alatt garantált ‘70-es évekbeli hangulatot produkál a nézőinek.
1973-ban vagyunk, és a mozivásznon egy kedves arcú kölyköt látunk, William Miller ő( Patrick Fugit), egy 15 éves San Diego-i gyerek, aki a rockzene megszállottja. William a mamájával, Elaine-nel (Frances McDormand) és nővérével (Zooey Deschanel) él együtt, és a helyi lapba írogat kisebb zenei kritikákat kisebb zenekarokról, amikor egyik nap kap egy telefonhívást a nagynevű Rolling Stone magazintól, hogy írhatna nekik is egy turné-cikket a Stillwater nevű zenekarról. William mindent tud a rockzenéről, ráadásul jó stílusban is ír, viszont a megbízói nem tudják róla, hogy még csak 15 éves, úgyhogy csak a “ne használj drogokat”-refrénű anyai parancsok után szabadulhat el otthonról. A filmnek ezen a pontján már kezdhetne elfáradni az a néhány néző, aki személy szerint nem rajong sem a ‘70-es évekért, sem a rockzenéért, de nem így történik, és erről a kitűnő rendezés gondoskodik. Cameron Crowe, a film rendezője a saját élettörténetét vitte filmvászonra, mivel annak idején (1976-ban, 16 éves korában) ő valójában a Rolling Stone társszerzője volt. Crowe ügyesen kikerüli a szentimentális visszaemlékezésnek még a látszatát is, távolságtartó a személyes sztorit illetően, és inkább a kor hangulatának felidézésére, illetve a zenékre koncentrál. A filmbeli Stillwater természetesen egy kitalált csapat, Crowe tinikorában a The Allman Brothers nevű zenekarral turnézott együtt, és a The Who-val élte át a filmbeli repülőút-krízist.
William tehát elindul a Stillwaterrel, hogy záros határidőn belül elkészítsen egy interjút a bandatagokkal, legfőképpen Russell Hammond (Billy Crudup) szólógitárossal. Ez nem megy túl könnyen, mert a zenészek figyelmét több dolog is le tudja kötni egy koncertturné során: csajok, bulik, drogok, vagyis olyan dolgok, amik hozzátartoznak egy valamennyire befutott rockzenész életéhez. Crowe a sztereotípiákkal is csínján bánik, nem olyan zenészeket látunk a filmjében, akik mindig be vannak lőve és söröskorsókkal a kezükben hangoskodnak a koncertek után, miközben idegen csajok veszik őket körül, a rendező ennél sokkal életszerűbb verziót mutat be nekünk a rocksztárság hátteréről. A Stillwatert egy rajongó lánytábor követi mindenhová, akik múzsáknak tartják magukat, és nem fekszenek le a zenészekkel, elvileg. Kivétel a filmben Penny Lane (Kate Hudson), akinek viszont évek óta tartó viszonya van Russell-lel, bár a gitárosnak van egy “legális” barátnője is. Ezek a lányok szintén a zene megszállottjai, akik egyik kedvenc csapatuktól a másikhoz vándorolnak; és ami életben tartja rajongásukat ezen zenekarok iránt, az egyrészt a zene szeretete, másrészt az a kellemes érzés, hogy belső tagként mozoghatnak a koncertturnék során, és a fiúk népszerűségéből rájuk is csapódik valamennyi. Penny Lane és Russell tökéletesen egymáshoz tartoznak a turnék alatt, de míg Penny ezt igazán komolyan veszi, addig Russell úgy tekinti ezt a kapcsolatot, mint a különleges hivatásával járó különleges kiváltságot, ami mellett azért kell tartani egy hétköznapi barátnőt is. A Penny-Russell kapcsolaton kívül még számos érdekes cselekményszál bukkan fel a filmben: ilyen például a profizmus felé vezető út buktatói (a jól bevált turnébusz helyett repülőre szállnak zenészeink, a haver menedzser mellett megjelenik egy pénzhajhász ügynök is a képben, és egyikkel sem járnak jól), a zenekaron belüli viharok a frontembernek kikiáltott Jeff Bebe (Jason Lee) énekes és az elismert gitáros Russell között, és ilyen a zenei magazinok, illetve kritikusok és a zenészek közti kapcsolat is. William megpróbál felkészülni lelkileg a koncertturnéra, és ezért konzultál egy felnőtt és befutott zenekritikussal, Lester Bangs-szel (aki valóban létezett, és fontos szerepet játszott Crowe életében). Bangs azt javasolja a fiúnak, hogy különítse el a munkát és a szimpátiát, viselkedjen független újságíróként, és ne legyen részrehajló azokkal a zenészekkel szemben, akikkel együtt bulizik végig egy turnét. William igyekszik, egyik koncerthelyszínről a másikra követi a zenekart, kihúzza őket egyszer-kétszer a bajból, beleszeret Penny Lane-be, összebarátkozik Russell-lel (aki mindvégig “ellenségnek” hívja őt), lekési a középiskolai vizsgáit, viszont egy életreszóló élménnyel lesz gazdagabb, és végül remekül megállja a helyét “a nagyok között” is. A William-et játszó Patrick Fugit életében először szerepel mozifilmben, de nagyon megnyerően alakítja a komoly 15 éves újságírót. A 18 éves utahi srác a forgatási előkészületek alatt járt először Los Angelesben, és az a fajta félszegség, amit William figurája képvisel, Patricktől sem idegen. Bár Patrick az igazi főszereplője a filmnek, mégis az ő neve csak negyedik a stáblistán, mert megelőzik a már befutottak (Billy Crudup, Frances McDormand), illetve Kate Hudson, aki a Penny Lane-alakításáért már átvehetett egy Golden Globe-díjat, és az idei Oscarra is jelölték, a legjobb női mellékszereplő kategóriában.
Kate Hudson: 22 éves, Goldie Hawn lánya, Kurt Russell a nevelőapja, a Black Crowes nevű zenekar frontemberével, Chris Robinsonnal jár, és emellett rendkívül tehetséges színésznő. Maga mögött tudhat már néhány filmszerepet (játszott például a 200 Szál Cigi-ben, vagy a Dr.T És A Nők-ben), de az Almost Famous-beli alakítása tényleg remekbe szabottra sikerült. Finom arcrezdüléseivel és gesztusaival Penny Lane személyiségének minden árnyalatát be tudja mutatni, tud ártatlan, rajongó tinilány lenni, a lánycsapat értelmi vezetője, Russell igazi társa, laza csitri, féltékeny nő, és még annyi minden, egy szerepen belül. A filmben a legszebb képek vele készültek, például amikor egy koncert után egyedül pörög-forog a már üres helyszínen. Az Oscarért olyan színésznőkkel együtt fog ringbe szállni, mint Judi Dench (Csokoládé), Julie Walters (Billy Elliott), vagy Frances McDormand (ugyancsak: Majdnem Híres), ettől függetlenül esélyesnek tűnik megismételni mamája sikerét, aki annak idején a Kaktusz Virágáért kapta meg az Oscart.
Penny Lane szerepét eredetileg Sarah Polley-nak szánták, de ő visszalépett egy másik szerep kedvéért, úgyhogy Cameron Crowe már annak a határán állt, hogy el sem kezdi a filmet, amikor előjött Kate. Ő az eredeti terv szerint William nővérének a szerepét kapta volna meg, de Polley visszalépése után el kezdte kérlelni Crowe-t, hogy hallgassa meg őt is Penny Lane-nek, és persze sikerrel járt. “Kate felbukkanása revelációként hatott. Megvolt benne a figurára jellemző vonzerő, kedvesség, őszinteség és sebezhetőség sajátos elegye” - nyilatkozta róla Crowe. Russell Hammond szerepe még többet vándorolt színészről színészre: Crowe Tom Cruise-szal tárgyalt róla, Brad Pittre osztotta a szerepet, és végül Billy Crudup játszotta el. Billy Crudup-ot először a Sleepers-Pokoli Leckében láthattuk, Tommy Marcanoként, később a Hi-Lo Country-ban, Woody Harrelson partnereként, majd a Szerelmem Szellemének (Waking The Dead) főszerepében. Billy Crudup 33 éves, New York-i születésű színész, aki tinédzserkorát leginkább Texasban és Floridában töltötte, és aki mindig is kissé távolságtartóan viszonyult a hollywood-i népszerűséghez, a szupergázsik és a sztárság világához. Ő volt az a fiatal színész, aki visszaadta a Titanic főszerepét, mert nem tetszett neki, aztán Leonardo DiCaprio pont ezzel a szerepével futott be teljesen. “Tökéletesen vegyes érzelmeim vannak a hírnévvel szemben, és ez nem a “savanyú a szőlő” esete” -nyilatkozta Crudup. “Az én filmjeim nem hoztak sok pénzt, de lehetőséget adtak arra, hogy azon dolgozzam, amit élvezek.” Az Almost Famous-ért egyébként 1 millió dollárt kapott, és ezt a munkát is élvezte. Mielőtt felvették volna a koncert-jeleneteket San Diego-ban, Crudup a többi “zenésszel” együtt hangszeres és énekórákat vett Peter Framptontól, aki a ‘70-es évek egyik elismert zenésze volt. Frempton nemcsak a technikai tudást próbálta átadni Crudupnak és Jason Lee-nek (a másik két bandatag az életben is zenész), hanem színpadi jelenlét-órákat is adott nekik, és rávezette őket, hogyan érez egy zenész. Billy Crudup igyekvő tanulója volt Framptonnak, és a mestere szerint nagyon hamar együtt tudott játszani a zenekarral. Crudup szerint az ő Russell Hammond figurája valahogy Duane Allman, Jimmy Page és Bruce Springsteen alakjából van egybegyúrva, mindenesetre a mozivásznon nagyon hiteles rockzenészként mutatkozott. Crowe annyira meg volt elégedve a Stillwater működésével, hogy szerette volna, ha a forgatás után is együtt maradnak a srácok, és nem oszlik fel a munka után az ideiglenes zenekar.
Meg kell még említenünk a másik színész-zenész filmbeli produkcióját, Jason Lee-ét, aki a Stillwater énekes-frontemberét játszotta. Jeff Bebe szerepe nem jelentett túl nagy kihívást a 31 éves színésznek, aki leginkább Kevin Smith filmjein erősödött (Shop Show, Képtelen Képregény, Dogma), de láthattuk őt a Közellenségben is, vagy a remek Szakácspárbaj (American Cuisine) c. film főszerepében, illetve a kevésbé sikerült Dilidokiban is (Mumford), amiben egy gördeszkás modemkirályt játszott. Ez utóbbi munkája azért sem esett nehezére, mert 18 éves korára már profi gördeszkás bajnok volt, és egy gördeszkás céget is létrehozott ekkoriban a barátaival. Jeff Babeként csak a Russsell és közte lévő feszültséget kellett időnként kirobbantania, meg énekesként produkálnia magát a színpadon, viszont ezeket nagyon jól csinálta. Amikor a Stillwater elkezdi az egyik koncertjét, és Lee elkezd mozogni a színpadon, olyan érzésünk van, mintha egy valódi koncerten lennénk, akkoriban, a ‘70-es években, és jól éreznénk magunkat a közönség soraiban. Lee azt meséli erről a jelenetről: “Kihunytak a fények, és Noah Taylor, aki a menedzsert játszotta, bejelentette a zenekart, mire a 200 statiszta sikítozni és tombolni kezdett. Annyira valóságosnak tűnt az egész, hogy rögtön megugrott az adrenalin-szintem.”
Cameron Crowe elkészítette harmadik jelentősebb filmjét, a Facérok és a Jerry Maguire-A Nagy Hátraarc után, és ez a film jó hangulatúra és élvezetesre sikerült. A Majdnem Híres egy kellemes időutazás a ‘70-es évekbe, azon belül pedig leginkább a zene világába, amit szép képek, és jól kiválasztott dalbetétek fűszereznek.